RÁKOS, (1)
RÁKOS, (1), (rák-os) mn. tt. rákos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Rákkal bővelkedő, miben rákok teremnek, tartatnak, stb. Rákos folyók, patakok, tavak. Rákos tarisznya, kosár. 2) Különösen, mint főnév, viseli e nevet Pestvármegye egyik pataka, mely Pest városa fölött szakad a Dunába. Béla kir. névtelen jegyzőjében, az ő irásmódja szerént: Rakus: „Castra metati sunt ultra Surcusar (Soroksár) usque ad fluvium Rakus.“
„Barna leány a falubul,
Hej ne igyál a Rákosbul,
Magyar csonton foly a vize,
Könnyektül sós annak ize.“
Hej ne igyál a Rákosbul,
Magyar csonton foly a vize,
Könnyektül sós annak ize.“
Kisfaludy R.
Ugyan ettől vette nevét a magyar történelemben ama hírneves térség, melyet e patak hasít, köz néven Rákosmező v. Rákos mezeje, v. csak: Rákos, főkép Pest városa határában. Rákosmezőn egykor pesti vásárkor, Túl a Tiszán lévő csikós bundástul, dudástul, Bundástul, egy pár itcze finom borra befordúl. (Népd.).
