SADAR
SADAR, (sad-ar) áth. m. sadar-t. A barmot, kivált a befogottat ostorral veri; űzi, sebesen hajtja, kergeti. Hangváltozattal egyezik vele hadar, mely Sándor J. szerént azt is teszi: üt, ver, ostoroz. Innen cséphadaró, mely közvetlenül üti veri a gabonát; latin értelmezéssel flagellum, melyből lett a német Flegel. E szerint a ,sadar’ gyökének eredeti jelentése a hadar, hadarász szók értelmében is feltaláltatik. V. ö. HAD; HADAZ; HADARÁSZ.
