SINDĚL
SINDĚL v. SINDĚLY, fn. tt. sinděl-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Vékonyra hasogatott, egyik szélén éles, másikon behornyolt lemez fából, melylyel az épületeket födni szokták. E czélra legalkalmasabb a fenyűfa. Így nevezik a hasonló czélra égetett cserepeket is, honnan a fa sindely és cserép sindely közötti különbség. Egyezik vele a német Schindel, mely a latin scindere, scindula, scandula után képeztetett. (Adelung). Tisztán magyarul: szelmény.
