SŰRŰ
SŰRŰ v. SŰRÜ v. SÜRŰ v. SÜRÜ, (1), (sűr-ü) mn. és fn. tt. sűrű-t v. ~et, tb. ~k v. ~ek. 1) Aminek egyes gyűszerei közel állanak, feküsznek egymáshoz, s kevés vagy alig észrevehető hézagot hagynak. Sűrű erdő, liget, nádas, fű, vetés. Az erdőkben, ligetekben ,sűrűség’ v. ,sűrűhely’ helyett főnévileg egyedül sűrű szó is használtatik. Sűrű betűk, sorok, rendek. Sűrű kalangya, kereszt, boglya. Ritka rendet vágtam, sűrű boglyát raktam. (Népdal). Sűrű haj, szőr, gyapju. 2) Minek alkatrészei tömött, tömör szerkezetűek. A fémek sűrűbbek a földnél. A gránitkő sűrűbb szövetű a darázskőnél. Sürü gyolcs, vászon, szövet. Sűrű gazda (ha valaki sokszor változtatja gazdáját) ritka gatya. (Km.). 3) Aminek hézagos szerkezete van ugyan, de ezen hézagok aránylag kicsinyek. Sűrű rosta, sűrű szita, sűrű rács, rostély. Ezen jelentésekben ellentéte: ritka. 4) Folyadékokra, higakra vonatkozva, ami idegen részekkel van vegyítve, vagy aminek vékonyabb részei kigőzölögtek, vagy megcsomósodtak. Sűrű rántás, melyben sok a liszt. Sűrű leves, becsinált, káposzta, melynek kevés a leve. Sűrű víz, melyben sok a sár, iszap. Sűrű méz. Sűrű tinta. Ellentéte: hig. 5) Átv. gyakori, többször eléforduló. Sűrű szokás. Sűrű bajok, gondok. Sűrű látogatások. Sűrű lövések. – Törzsben azonosnak látszik gyűr (= gyű-ör), és tűr igékkel, s innen a törzs eredeti jelentése: tömör, honnan sürü am. tömörü. Megtetszik az abból is, hogy a gyűrűfa egyik faját (a feketegyűrűt) néhutt sürgyé-nek v. sürjé-nek is hívják. Ha a sarj szóval rokonítjuk is, akkor is azt tenné: sarjas, sok v. tömött sarju, sarjakkal bővelkedő. Déli vogul nyelven: sura, és hegyi cseremiszben šíre am. gyakran. (Budenz J.).
A 4-dik pont alatti érteményénél fogva, pedig lehet a sür törzs a zür (zavar, zavaros) szó változata is, amidőn zavaros vegyüléket jelentene.
