SZÁDOR
SZÁDOR, (szád-or) fn. tt. szádor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Növénynem a kétfőbbhímesek, és magrejtősök közől; csészéje két–öt metszésü; bokrétája előre görbült; bibéje kettős, vastag, bókoló; tokja egy rekeszü, két kopácsu, sokmagvu; leveletlen. (Orobanche). Fajai: nagy szádor (o. major), köz népi nyelven: kender-kökörcsin, nagy ökörfarkfű; továbbá szegfű-szádor, magas, vérpiros, kék, elágazó szádor.
