SZÉPAPA
SZÉPAPA, ösz. fn. Molnár Albert szerént nagyapa, öregapa, másikapa; tehát apai szépapa, az apámnak apja; anyai szépapa, az anyámnak apja, (avus). Azonban a mai szójárások szerént a nagy szülék valamelyikének apja, ősapa, (abavus). E névben a szép szó, ennek eredeti értelmére, t. i. a fényességre, fehérségre, őszességre (azaz fénylő ősz hajakra) látszik vonatkozni, valamint az ük az ékesre és ős az őszre; bizonysága azon tiszteletnek is, melylyel nyelvalkotó dédős népünk az öreg kor iránt viselteték.
