~T, (2)
~T, (2), tárgyeseti rag, mely majd magán, majd segédhangzóval járul az illető névhez, mint első esetben általán önhangzón végződő nevekhez: kaszá-t, eké-t, kocsi-t, ásó-t, erdő-t, kapu-t, ürü-t; továbbá némely mássalhangzón végződőkhöz: taraj-t, hajnal-t, ösvény-t, kar-t, kár-t, bor-t, kakas-t, arasz-t, köles-t; segéd önhangzókkal: ház-at, dob-ot, öl-et, kert-ět, gyöngy-öt stb. stb. l. TÁRGYESET. Az egész szótár folyamában minden fő- és melléknév után a tárgyeseti rag följegyezve találtatik; s a hol a többesben a tárgyesettől eltérés van, minthogy a többesi rag mindig önhangzóval jár, ez is meg van érintve.
