TABÉRTOS
TABÉRTOS, mn. tt. tabértos-t v. ~at, tb. ~ak. Kemenesalon am. tág, terjedt, terepes, pl. tabértos száj. Alaphangra és alapfogalomra hasonló a terjedésre vonatkozó tág, tát, távol szókhoz. Mi alakját illeti, gúnyos jelentésénél fogva egyezik a szinte gúnyos lámpértos, hóbortos, csipertes melléknevekkel.
