TAG, (1)
TAG, (1), fn. tt. tag-ot, harm. szr. ~ja. 1) Az állati testnek mintegy kisarjadzó része, melyet egy más részszel, illetőleg a deréktesttel csukló, vagy íz köt öszve, milyenek a lábak, kezek, karok, ujjak stb. Marhatag. Nagy tagu. Erős, izmos, vastag, vékony tagok. Minden tagja fáj, reszket bele. A fenerágta tagot elvágni. Férfitag, máskép: nemző-tag v. vessző. Szarvastag, szarvasczomb. 2) Szélesb ért. minden felbonczolt, darabokra, izekre választott rész, honnan tagolni, feltagolni az ökröt, am. részekre, konczokra, vagdalni. 3) Átv. bizonyos testülethez, egyesülethez tartozó személy. Család, nemzetség, nemzet tagja. Egyházi, polgári társulat tagja. A magyar tudományos akadémiának igazgató, tiszteleti, rendes, levelező tagja. A Kisfaludy-társaság tagja. Több tudományos, gazdasági stb. társulat tagja. Tanács, törvényszék, hatóság tagja. 4) Földbirtokra vonatkozva, am. bizonyos, terjedelmü földdarab, mely valamely egésznek (egész határnak) mintegy tagját teszi. Egy tagban ezerhold szántóföld, rét és legelő jutott neki. Tagerdő. 5) A szószerkezetben egy-egy ízt jelent, melyet öszvetéve szótag-nak nevezünk. Alaphangra, és fogalomra legközelebb áll hozzá: szak, mely szintén valamely egésznek egyen részét teszi, honnan tagolni, am. szakokra osztani, választani valamit, továbbá tagló és szakócza körülbelűl hasonló vágóeszközt jelentenek. Oszmanli-török nyelven tike rész, darab, pl. tike tike, darabonként, tikelemek, taglal-ni, szétdarabol-ni. (Vámbéry).
