TALIGA
TALIGA, (tal-ig-a) fn. tt. taligá-t. Két kerekü kisebbféle jármű, majd egy, majd két rúddal ellátva. Gyalog taliga, melyet ember tol, vagy húz, máskép,: káré, kordé, László szekere. Lovas taliga, melyet ló húz, milyeneken hajdan Győrött a dunai vizet hordták, s más terhet is szállítottak. Koldusok taligája. Eketaliga, melyhez az ekerudat kötik. Taliga nem szekér. (Km.). Törökül: talika. (Zenker).
E szónak gyöke tal, azaz, tol, melyből lett az elavult gyakorlatos ige: talog, s innen talogó, taloga, kicsinyezve taliga, vagyis toló, tolni való jármű. Így lett a gurog igéből guroga, guriga, továbbá hajog-ból hajiga, hajigál. Ide tartoznak, melyekben a gyakorlatos g átváltozott k-ra, mint, karika, sántikál, szunydikál, ránczikál stb.
