TÁMASZT
TÁMASZT, (tám-asz-t) áth. m. támaszt-ott, par. támasz-sz, htn. ~ni v. ~ani. 1) Eszközli, hogy valaki v. valami fölkeljen, fölemelkedjék, nyugvó vagy rejtekhelyéből elétünjék. Halottakat támasztani, föltámasztani. 2) Mozgásba hoz, megindít. Szelet, förgeteget, vihart, zivatart támasztani. 3) Valamit okoz, létre hoz. Tüzet, pert, haragot, irígységet támasztani. Lázadást, zendülést támaszt. Egyenlő osztály nem támaszt háborut. (Km.). 4) Hanyatlás, dőlés, leomlás, esés ellen bizonyos szilárd állvány által megerősít, felállít, vagy feszes, mozdulatlan állapotba helyez. Duczczal megtámasztani a falat. Kitámasztani a kaput, ajtót, ablakot. Egymásnak hátat támasztani. Vállát neki támasztani valaminek. Oda, mellé támasztani. A csevegő gyermek száját peczekkel föltámasztani. V. ö. TÁMASZ, TÁMAD.
