TÁMASZTÉK
TÁMASZTÉK, (tám-asz-t-ék) fn. tt. támaszték-ot, harm. szr. ~a. Szilárd alkotvány, vagy eszköz, pl. oszlop, fal, dúcz, melylyel valamit megtámasztanak, mely dőlés, hanyatlás, esés ellen akadályt vet. Különbözik tőle: támasz, mennyiben ez átv. erkölcsi értelemben is vétetik, a támaszték pedig csak anyagi segédre, föntartó műre vonatkozik.
