TANÁCSBELI
TANÁCSBELI, (tanács-beli) ösz. mn. és fn. Bizonyos tanácsnak, mint igazgató, intézkedő testületnek tagja. Tanácsbeli urak. Öszvehíni a tanácsbelieket. „Valakit közzűlönk vagy biránkot, vagy esküttinket vagy valamely tanácsbeli embert és község közzül valót.“ (Szentpéteriek végezése). Máskép: tanácsnok.
