TEKINTÉLY
TEKINTÉLY, (tek-int-ély) fn. tt. tekintély-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Korunkban alkotott szó, a latin auctoritas kifejezésére. Jelent bizonyos erkölcsi előnyt, mely mások szemeit mintegy magára vonja, mely némi tiszteletet, hódulatot igényel, mely hitelt, bizalmat gerjeszt maga iránt. Tekintélyt szerezni, tekintélyre emelkedni, tekintélyben lenni, tekintélyét elveszteni. Elüljárói, atyai, tanitói, papi tekintély. Jeles irók tekintélyére épített állítás. Vak, előitéletes tekintély, midőn valakinek minden vizsgálat nélkül hiszünk, mert csalódhatlannak tartjuk. Átv. jelent oly embert, nevezetesen férfiut, ki bizonyos ügyekben, ismeretekben, képességben jeles nevet szerzett magának. Irodalmi tekintély. Valamely kérdés megoldására a szaktudományi tekintélyeket fölszólitani. „A törvényhozás körében soha tekintélyek ne nézessenek.“ Bőthy Ödön az 1843-iki országgyülésen julius 9-ikén.
