TŰZ, (2)
TŰZ, (2), (tű-öz) áth. m. tűz-tem, ~tél, ~ött pár. ~z. 1) Tűvel varr, hímez, likgat valamit. A ruhát szépen kitűzni. A ruha szegélyére csipkéket tűzni. Máskép: tűdz. 2) Tűvel, vagy hasonló eszközzel valamit megerősít. Kalapjára gyászfátyolt tűzött. Föltűzte mellére a nemzeti szalagot, az érdemjeleket, a rendjeleket. Hajába virágokot tűzött. Átv. valakivel összetűzni, veszekedés, verekedés végett egymásba kötni, összekapni.
