TÜZEL
TÜZEL, (tüz-el) önh. és áth. m. tüzel-t. 1) Valaminek tüze, melege nagy mértékben hat. Tüzel a nap, a fűtött kemencze, a pipa. 2) Valamit égetve tüzet csinál, főzés, sütés, melegités stb. végett. Fával, szalmával, tőzekkel tüzelni. Éjjel a mezőn tüzelnek a pásztorok. 3) A lőfegyvert v. fegyvereket egymásután kisüti. Erősen tüzel az ellenség. 4) Átv. ért. izgatva erős, élénk mozgásba hoz. Vérét tüzeli a bor. Harczra tüzelni a katonákat.
