TÜZETĚS
TÜZETĚS, (tűz-et-ěs) mn. tt. tüzetěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Gondos és részletes elintézés végett czélul kijelölt, eleve meghatározott, föltett szándékba vett. V. ö. TŰZ, (3). Tüzetes tárgyalások, értekezések. Legelsőbben a Kossuth l. szerkesztette „Hirlapban“ olvastuk a következő igehatározóval együtt.
