UNATKOZIK
UNATKOZIK, (ún-at-koz-ik) k. m. unatkoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Testi, vagy lelki ereje, különösen kedélye folytonos foglalkozás, illetőleg idő töltési mulatság nélkül mintegy tesped, s ennélfogva hosszalja az időt. Az egyszerü un ige által jelentett kedélyi állapotnak gyakorlatos és tartós mivoltát fejezi ki. Aki unatkozik, az folytonosan, és tartósan unja magát.
Képeztetésre rokonai, melyek szintén egytagu igékből eredtek: fogyatkozik, vonatkozik, csalatkozik, keletkezik stb.
