URALKODIK
URALKODIK, (ur-al-kod-ik) km. uralkod-tam, ~tál, ~ott. Általán úri hatalmat gyakorol mások fölött. Különösen, mint valamely országnak, vagy népnek fejedelme fölségi jogokat gyakorol; császárkodik, királykodik, fejedelemkedik. Árpád finemzetsége négy századig, uralkodott Magyarországban. Átv. magán uralkodni, azaz indulatait, vágyait zabolán tartani, magát meggyőzni. Aki tűr, uralkodik. (Km.). l. URALG.
Törzse a gyakorlatos uralog v. uralg, melynek g képzője a keményebb rokon k-ra változott által, mint, agyarog agyarkodik, háborog háborkodik, szorong szoronkodik, hízeleg hizelkedik, töpreng töprenkedik stb.
