URALKODÓ
URALKODÓ, (ur-al-kod-ó) mn. és fn. tt. uralkodó-t. Aki mások fölött úri, felsőségi hatalmat gyakorol. Uralkodó herczeg. Mint önálló főnév jelent fejedelmi személyt, felséget, p. császárt, királyt. Némelyek különbséget tesznek az uralkodó és országló között, de helytelenül. Átv. ami a maga nemében kitünő erővel, hatással működik. Uralkodó szellem, szokások, divat. Uralkodó nyavalya, bűn, mely igen el van terjedve, melynek sokan alája vetvék. V. ö. URALOM.
