ÚJDON
ÚJDON, UJDON, (új-don) mn. tt. újdon-t, tb. ~ok. Am. az egyszerü ,új’; azonban megjegyzendő, hogy régebben pl. Faludinál, Szabó Dávidnál, csak mint határozó az ,uj’ szó előtt nagyobb nyomatékul, és az alap-fogalom értelmét fokozva állott, ami különben ma is divatos, és annyit jelent: egészen új, épen most készült, eredt stb. Újdon új ruha, divat; Újdon új ház, butorok, szerszámok, gépek. Máskép újdonnat új. Ellentéte: ódonó, igen régi. Újabb korban mint önálló mn. is divatba jött, Szabó D. melléknévül még újdoni szót használ. Képeztetésre hasonlók hozzá: csupádon, szegénydön, ódon, mint határozók, s talán hajadon, tulajdon nevek is, melyeket láss saját rovataik alatt.
