ÜGET
ÜGET, (üg-et) önh. m. üget-ětt, par. ügess. Mondjuk négylábu állatról, különösen lóról, szamárról, öszvérről, farkasról stb. midőn sebesebb léptekkel, lüktetve, poroszkálva, mintegy félig futva siet; vagy mint néhutt mondják, koczogva megy. Átv. ért. mondják sietve, félfutva haladó emberről is. „Az ur akaratján kell ügetni.“ (Mikes Kelemen LXI. levél). Üget mint a böjti boszorkány. (Km.). Különbözik tőle: – nyargal, azaz, előre nyujtott lábakkal hosszabb mérvben szökdel, és a még erősebb mozgásra vonatkozó vágtat. – Hangváltozattal tájdivatosan: iget. Budenz J. szerént rokon vele (vagyis az üg gyökkel) a lapp oko-, a finnlapp oakko-. De rokonnak tekinthető a latin fug gyök is fug-io, fug-a szókban stb.
