ÜLDÖGÉL
ÜLDÖGÉL, (üld-ög-él) gyak. önh. m. üldögél-t. Folytonosan, s némi kényelemmel veszteg ül; csücsül. Mindhárom képzője gyakorlatos, valamint ezekben is: álldogál, mendegél, járdogál, aluddogál, eddegél, iddogál. Mindezek, és hasonlók a végszótag megnyujtása nélkül is helyesek, sőt eredetileg rövidek. Ilyféle öszvehalmozás divatozik a latin nyelv némely gyakorlatos igéiben is, mint: prensat prensitat, vellit vellicat, captat captitat.
