ÜLTET
ÜLTET, (ül-tet) mivelt. m. ültet-tem, ~těl, ~ětt, par. ültess. 1) Tettleg eszközli, hogy valaki bizonyos helyre üljön: Pamlagra, székre ültetni a vendéget. Asztalhoz ültetni, előre, hátra, jobbjára, baljára ültetni valakit. Lóra ültetni a legényeket. 2) Házi madarakat kiköltés végett fészekbe rakott tojásokra tesz. Tyúkokat, ludakat, réczéket ültetni.
„Lepkék! házatoktól messze ne lépjetek,
Időnek javában tikakot ültössetek.“
Időnek javában tikakot ültössetek.“
| Feddő Ének a 16-dik századból. |
3) Átv. növényeket tenyészés végett töveiknél, gyökereiknél fogva stb. földbe tesz, lalinosan: plántál. Fákat, zöldséget ültetni. A fiatal csemetéket a faiskolából kiültetni, átültetni. Továbbá, némely növények magvait, gümőit, hajmáit, csucsorait stb. külön-külön csinált likakba, fészkekbe rakja dugja, leássa. Babot, borsót, burgonyát, dinnye-, tökmagot stb. ültetni. Különbözik tőle vet, pl. buzát, kölest. V. ö. VET.
