ÜRÖM, (1)
ÜRÖM, (1), v. ŰRÖM fn. tt. ürmöt, harm. szr. ~e. Növénynem az együttnemzők seregéből és nősözvegyek rendéből; vaczka alig szőrös; fészke födelékes; pikkelyei kerekítettek, egymásra feküsznek; karimavirági szirmatlanok; bóbitája nincs. (Artemisia). Vannak cserjesedő, és fűnemü, ágas száru, bugás virágu alnemei, s mindkettőnek több fajai, melyek közől nálunk kiváltképen ismeretesek a fehér üröm (artemisia absinthium) és fekete üröm, (artemisia vulgaris). Keserü mint az üröm. Öröm, üröm, csak egy bötüben különböznek. (Km.). Ürömmel készitett bor, gyógyital. Átv. űrömpohár, szenvedés, szivkeseritő állapot. Tájejtéssel, a hosszú ű-s űröm szón kivül: irem, s a székelyeknél Gyarmathy szerint űrem. Hangra hasonló a német Wermuth szó első (werm) hangjaihoz s lehet, hogy ebből kölcsönöztük. Adelung e hangokat az angolszász ,Wormwood’ és ,Wyrmwyrt’ után a ,Wurm’ szóval azonosítja, és azt mondja hogy némely német tájbeszédben valósággal ,Wurmkraut’ a neve, mint a férgek, különösen bélférgek elleni szernek.
