ÜRÜGY, (2)
ÜRÜGY, (2), fn. tt. ürügy-et, harm, szr. ~e. Költött, színlett, hamis, alaptalan ok, mely által valaki cselekvésének valódi okát, czélját eltakarni akarja. Ez csak ürügy. Azon ürügy alatt, hogy templomba megy, látogatóba ment. Valamit ürügyül használni. Tájejtéssel mondják néhutt: ürüd v. ürűt. Máskép: szin, v. örv, az ily kifejezésekben: azon szin alatt, azon örv alatt (Szabó D.)
Úgy látszik, mintha az ür és ügy elemekből volna öszvetéve, honnan Faludi igy is használja, üres ügy. De nem alaptalan azon vélemény sem, mely szerint azon szóban az első rész az ürügyet jelentő örv, s ebből hangváltozattal örü v. ürü lett, ebből ismét gy képzővel ürügy, mint murugy, mirigy, irigy, tárgy, horgy, rongy, bongy, szomogy stb. E szóban t. i. a valamit kerítő, borító örv átv. értelemben vétetik, mennyiben az ürügy is valamit bizonyos szinnel, látszattal bekerít, eltakar. Úgy látszik, hogy ily alapfogalom szerint képződött a latin praetextus és német Vorwand is.
