ÜRŰL
ÜRŰL, (ür-űl) önh. m. ürűl-t. Mondjuk teli, megtöltött, rakott akármiféle tárról, midőn tartalma fogyásnak indul, kevesbedik, eltünik. Ürülnek a boros hordók, ha csapra ütik. Ürül az erszény, ha elköltjük belőle a pénzt. Ürül a pincze, pajta, kamara, hombár. Ürűlnek a kancsók, palaczkok, poharak stb. Kiürűl, megürül. Állati tevellésre vonatkozva, ürűl az ember, vagy más állat, illetőleg vég bele, húgyhólyaga, midőn szükségét végzi.
