ÜSTÖK
ÜSTÖK, fn. tt. üstök-öt, harm. szr. ~e. Hajcsomag a fej előrészén a homlok közepe fölött. Az üstököt hátra, le, oldalra fésülni, befonni, fölcsavarítani. Üstökön v. üstökén fogni, húzni valakit. Üstökénél fogva megczibálni, földhöz vágni. Megrángatni az üstökét. Üstökbe kapni. Egymás üstökébe kapni. Nehéz a kopasznak üstökébe kapni. (Km.). Kezemben az üstöke (km.), hatalmamban tartom. Igy nevezzük a ló fülei között levő serénytincset is. A fáradt lónak üstökét meghúzni. Továbbá azon hajcsomag, melyet a fejeiket borotváló törökök, s több ázsiai népek fejeik tetején meghagynak. Átv. midőn a húzás, vonás, rántás szókkal van viszonyban, erőszakos cselekvésre vonatkozik. Üstökénél fogva kellett őt behúzni, hogy részt vegyen a köz mulatságban. Szintén átv. értelemben használjuk az ismeretes bolygó csillagok sugárfényéről, mely üstökként előnyúlni látszik. A növénytanban egy csomóba nőtt rost vagy hajszál alaku nyujtvány a virágzat-vagy a mag, vagy a gyökér tetején. Mongolul üszü v. üszün am. haj, hajazat; szőr (die Haare, cheveu, chevelure, poil; coma, caesaries); innen üszütű am. hajas, tömött haju v. szőrü (poileux, velu). Vámbéry A. az ,üstök’ szót a csagataj üszt (fenn, felső) szóval rokonítja.
