ŰZ, (2)
ŰZ, (2), fn. tt. űz ~et, harm. szr. ~e. A székelyeknél Kriza J. szerént jelent szagot; s úgy látszik, hogy az inyekre vonatkozó íz szónak változata. Hangi és alapfogalmi viszonyban van a bűz névvel. Sem űze, sem bűze. (Sándor István).
Vámbéry szerént jakut nyelven: üsz am. szag, erős szag, és csagataj nyelven isz szintén am. szag; honnan iszle-mek am. űzöl-ni, l. ÜZŐL.
