ŰZŐ
ŰZŐ, ÜZŐ, (Űz-ő) mn. tt. űző-t. Aki valamit, vagy valakit űz, kerget, hajt. Tolvajokat űző csendőrök. Űző hadak, melyek a futó ellenséget hajtják, üldözik. Továbbá, valamit gyakorló. Mesterséget, kereskedést, földmivelést űző polgárok. Űzőbe venni valakit, azaz föltenni magába, elhatározni, hogy űzni, üldözni fogja; vagy valósággal űzni, űztön űzni. Űzőbe vette a szerencse. (Km.).
