VACZKOR
VACZKOR, fn. tt. vaczkor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Dugonics irásmódja szerént: vadzkor. A vad körtefának fanyar izü gyümölcse. Molnár A. és Szabó Dávidnál s a Tájszótár szerént a székelyeknél a ,vaczkor’ am. vadkörte. A vadalma pedig másképen: vadóka. V. ö. VADÓKA. Válogató medvének a vaczkor is jól esik. (Km.). Lepotyog az ember mint a vaczkor. (Km.)
Gyöke, úgy látszik: vad, melyből némi gúnyos kicsinző képeztetéssel fejlődött ki vadkó, s r toldalékhanggal: vadkor, vadzkor (mint Dugonicsnál), végre vaczkor. Vagy talán az uttóbbi (-kor) szótagban a ,körte’ szó rejlik. Egyébiránt ~kó képzővel gúnyosan a sörnek alja,: ficzkó, a megromlott bor: czankó, v. vinkó, a nyeletlen rosz vas bicsak vaskó. A ,vad’ szóból származtak a vadalmát jelentő vadóka, és a vadzab neve: vadócs.
