VÁD, (3)
VÁD, (3) fn. tt. vád-at, harm. szr. ~ja. A székelyeknél ágakból összekötött gát, melylyel halászat végett a folyót elrekesztik. A szanszkritban badle v. bandh gyök am. a latin ligare, innen bandhá nexus, vinculum; és a persában band am. vinculum, ligamentum, különösebben: claustrum aquae, agger (Vullers a 9-ik pontban) épen az ami a székely vád. V. ö. VÁDVONÁS; VÉSZ, VEJÉSZ.
