VAJDA, (1)
VAJDA, (1) fn. tt. vajdát. Latinosan: vajvoda. Igy neveztettek hajdan Moldva és Oláhország fejedelmei, melyet utóbb hoszpodár czimmel váltottak fel. Hajdani Lengyelországban így nevezték a tartományi főnököket. Vajda nevet viseltek Erdélyország kormányzói is. A magyar és erdélyországi czigányok főnökeiket szintén e tiszteletczimben részesítik. Némely vidékeken így nevezik a kaszások között az előmenőt, s a szőlőmivesek között az előkapást.
Ezen szó, amint kész szerkezetében előttünk áll, alkalmasint szláv csinálmányu, mert tulajdonképen vojvoda am. hadvezér, harczvezér t. i. boj, vojna am. harcz, háború (magyarul baj szintén azt isteszi, viadal); továbbá voják, bojár (bajár) am. katona; vodim, vedem pedig am. vezetem, vezérlem. Miklosich ezt írja róla: „Vojevoda bellidux asl. (altslavisch); βοεβοδα den Byrantinern in Bezug auf die Magyaren. Vajda ehedem Vajvoda Bartal I. 237, s. (significat) dux; vajvoda, vajda s. prorex in Valachia, Moldavia, Transylvania. Molnár. Rum(änisch) vojevod, vojvod, vode. Alb(anesisch) vojvode. Neugriech(isch) βοεβοδα. Finn(isch) hertua dux ist anord (altnorddeutsch) hertogi. Thomsen. 135.“ Fábián Istvánnál találjuk még e finn szókat: voitto vitézség, voittaja, vitézlő, győző.
