VÁKÁNY
VÁKÁNY, (vág-ány?) fn. tt. vákány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A székelyeknél Gyarmathi szerént jelent völgyet, vápát, mintegy bevágott mélyedést a hegyek, halmok, partok között. Szabó Dávid egynek veszi a vágány szóval s így értelmezi: vágány, vápa, alfel völgye, hasadékja. V. ö. VÁGÁNY.
