VASÁRNAP
VASÁRNAP, (vasár-nap) ösz. fn. Közönséges fogalom szerint a hétnek első napja, melyet az egész kereszténység Urunk föltámadása emlékeül ünnep gyanánt üll meg. De tulajdonképen, ha azt veszszük hogy a magyar a hét első napját hétfő-nek, a másodikát kedd-nek azaz, ketted-nek nevezi; a vasárnap a föntebbi elnevezések után a hétnek utólsó napja volna, mely a dologtevő hat napot mint nyugnap zárja be. Egyházi, különösen katholikus keresztény szokás szerint a vasárnapoknak saját neveik vannak. Négy adventi vasárnap; karácson utáni vasárnap; háromkirályok utáni vasárnapok; septuagesima, sexgesima, quinquagesima vasárnap; böjti vasárnapok, különösen az utolsó előtti: feketevasárnap, az utósó, virágvasárnap; husvétvasárnap, fehérvasárnap, husvét s pünkösd utáni vasárnapok, ez utósók változó számmal, a mint a husvét korábban vagy későbben esik. Egyházi nyelven a vasárnapokat azon szóról czimezik, melylyel az illető vasárnapon a misében az úgy nevezett Introitus kezdődik, pl. első adventi vasárnapon: Ad te levavi; másodikán: Populus Sion; harmadikán: Gaudete: husvét utáni elsőn: Quasimodo geniti stb. A husvét-, pünköst-, és szentháromsági vasárnapoknak saját neveik vannak. E vasárnapi czimek minden naptárban olvashatók. Némely tájejtéssel pl. túl a Dunán, és a Vág mellékén vasárnap.
Elemezve: vásár-nap, minthogy régente ezen napon szokták a vásárokat tartani, midőn t. i. a vidék népe az anyaegyházba isteni szolgálatra öszszegyülve egyszersmind csereberélni szokott, minek nyoma a templomi búcsunapokon maiglan fenn van. A török nyelvben is e nap elnevezése ugyan ezen elemekből áll; t. i. vasárnap törökül bazar gűnü v. gűni, melyben bazar v. pazar am. vásár és gün am. nap.
