ZANÓT
ZANÓT, fn. tt. zanót-ot, harm. szr. ~ja. Cserje vagy kóróféle növénynem a kétfalkások seregéből és tízhímesek rendéből, csészéje két ajakú; hüvelye a kocsánon fölül elszükült; himszálai némely fajokban mind összenőttek. Levelei hármasak, s virága többnyire sárga. (Cytisus). Többféle faja van, melyek közől a fái: zanót (C. laburnum) a kecskék kedves eledele. Siet, mint kecske a zanót után. (Km.). A Vadászműszótár szerént máskép: dőgfa (Bohnenbaum). Miklosich szerént szerbül: zanovijet.
