ZÁPOR
ZÁPOR, fn. tt zápor-t, tb, ~ok, harm. szr. ~a. Sürü, sebes, förgeteges eső. Hirtelen mint a zápor. (Km.). Lehordta mint halmot a zápor. (Km.). Egyezzik pele a székelyeknél divatos zapora, mely Gyarmathy szerént záport és szaporát is jelent, honnan záporeső = szapora eső. V. ö. SZAPORA. Képes kifejezéssel: könyűk zápora v. könyüzápor, am. sürüen omló könyűk. Csúzinál (Trombita) eléfordúl: hózápor és kőzápor, azaz sürüen hulló hó, vagy kövek.
