ZÁR, (2)
ZÁR, (2) áth. m. zár-t. Zárnemű eszközzel kinyitás, vagy kinyilás ellen erősít, biztosít valamit. Ajtót, kaput zárni a rablók ellen. Kulcscsal, lakattal, reteszszel bezárni. Szabatosan véve különbözik tőle csuk, mely szélesebb jelentésü, s közvetlen czélja. hogy bizonyos nyilást, rést, hézagot befogjon, péld. a szemet becsukni.= behunyni; csukd be a szádat, szoritsd öszve ajkaidat, átv. hallgass, ne beszélj; becsukni a könyvet = kitárt oldalait öszvehajtani; becsukni az ablakot = betenni. Ellenben zárni, bezárni szorosan véve annyit tesz, mint a becsukottat ezen állapotban zárnemű eszközzel megerősíteni, a végett, hogy ki vagy be ne lehessen rajta járni, hogy, a mit elrejt, hozzá ne lehessen férni, jutni. A pénzes ládát nem elég becsukni, de be is kell zárni. A csukott ajtó néha magától is kinyilik, de a bezártat csak a zár elmozditásával vagy erőszakkal lehet kinyitni. Midőn igekötő van előtte, akkor rendesen a helyet vagy kört határozza meg, a hová menni, férni, jutni, vagy honnan elmenni nem lehet. A rabokat bezárni. Valakit a házból, a társaságból kizárni. Rázárták a kaput, az ajtót, hogy ki ne mehessen. Lezárták a pinczébe. Elzárja mindenét, hogy hozzá ne férjenek. Öszvezárni a czinkostársakat. Egyébiránt a beható ragu viszonyneveknél az illető igekötő, ha nem ezen nyugszik a hangsuly, elmarad. A madarat kalitkába, a gyilkost börtönbe, a pénzt szekrénybe zárni. Rokonságait l. ZÁR, (1) alatt.
