ZÁVÁR
ZÁVÁR, fn. tt. závár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Fából csinált egyszerű zárféle készület, a közönséges falusi szobák, kamrák, présházak, istállók stb. ajtaján. Csapó v. billentyüs závár, mely kilincs gyanánt fölnyomható, vagy leereszthető. Tolózávár, melyet záráskor az ajtóragasztóba taszítanak. Eredetére nézve vagy a zár szó megnyujtott módosulata, vagy pedig zárfa szóból némi áttétellel származott; vagy végre a szláv nyelvek valamelyikéből jött által nyelvünkbe, minthogy Miklosich szerént eléjön szerb és szlovák nyelven: zavor, cseh nyelven: závora. Beregszászi felhozza hasonlitólag a persa zavár szót, moly Vullers szerént am. custos (aegrotorum vel captivorum).
