ZORDON
ZORDON, (zord-on) mn. tt. zordon-t, tb. ~ok. 1) Személyre vonatkozva, durva, nyers, mogorva, barátságtalan, vad, el- v. visszataszitó külsejü v. magatartásu, túlzó szigorusága által elriasztó, a finomság, gyöngédség, nyájasság érzelmeit egészen nélkülöző. Zordon apa. Zordon börtönész. 2) Mondjuk visszataszitó, elriasztó minőségü tárgyakról is. Zordon hang, zordon beszéd, zordon élet, igen szigorú, vad, magányba vonult; zordon idő, zivataros, förgeteges; zordon vidék, tartomány, kietlen, puszta, melyben semmi gyönyörködtető nincs. A rövidebb zord törzs ugyanazon jelentéssel szintén használatban van.
Alapfogalomra s hangokra hasonlók hozzá zérzúr, dérdúr, morcz, mord, a szanszkrit harś, hrś (se erigere, horrere), honnan a latin horreo, horridus. (Lat. horreo per assim[ilationem] e horseo. Bopp). Vámbéry Á. szerént az oszmanli szerd, szert am. zord, kemény, szigorú.
