ZÖRGET
ZÖRGET, (zör-ög-et) gyak. áth. m. zörget-tem, ~tél, ~ětt, par. zörgess. Eszközli, okozza, hogy valami zörögjön. Zörgetni az ajtót, kaput, ablakot, t. i. ütés által. Használtatik önhatólag is tárgyesetes viszonynév nélkül, s ekkor am. zörejt csinál. Ki zörget oda künn? Ne zörgessetek. Zörget valaki, ereszd be. Átv. bizonyos kérelemre vonatkozó sürgetéssel jelenkezik valakinél. Ha valamit kapni kivánsz, annak idején, zörgess. A fukar embernél hiába zörgetsz.
