ZSONG, (2)
ZSONG, (2), fn. tt. zsongot. Újabbkori szó, az élettani érteményű hellen-latin tonus kifejezésére, mely az izmok, idegek stb. szilárd, rugalmas feszességét (németül: Spannung, Spannkraft) jelenti. Rokon az új, fiatal erő s élénkség fogalmát rejtő zseny szóval, s hihetőleg a zsongáta szónak is törzse. Valamint a föntebbi hellen-latin tonus nem annyira a hangot jelentő latin tonus szóval azonos hanem inkább τε⎨νω, tendo (azaz, kinyújtom, kifeszítem) szók származéka: úgy e magyar zsong szó is közelebb ily értelemben veendő. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy valamely hangoztatott tárgynál pl. a hegedű-, zongorahúrnál is hangadásra szintén bizonyos rugalmasság, feszitettség kivántatik. Ily feszesitő, közelebbről: élénkitő, ujitó erő rejlik a zseng szóban is. V. ö. ZSĚNG.
