Abakusz
Abakusz (gör.), a régi rómaiak számoló ércasztala, melynek a számrendszernek megfelelő számu hasadékaiban gombokat toltak föl s alá, s ezzel végezték az egész vagy tört számokkal (uncia = tizenketted) való műveleteket. A görögök abakionján a számmértéket kis kövekkel jelölték meg. Pythagoras A.-a közönséges egyszeregyünknek felel meg. - Az építészetben A. az oszlopfő fedőlapját jelenti. 1. A. az a fedőlap, mely az oszlopfő legfelső részét képezi. Alakja a különböző stilusok szerint változó: négyszögletes, többszögletes, kerek, egyenes v. gyengén hajlított oldalakkal, többé-kevésbbé gazdagon tagozva (l. Oszloprendszer). - 2. Az ó-kor építészetében A.-nak nevezték azokat a márvány-táblákat is, melyekkel a teremfalakat belső oldalaikon kirakták.
Abakusz.
