Abravanel
Abravanel Izsák, hites középkori zsidó tudós és államférfi, szül. 1437-ben Lisszabonban, megh. Velencében 1509-ben. Előkelő családja Dávid királyra vezette vissza leszármazását. Már ifjukorában behatóan foglalkozott az arab bölcsészettel karöltve járó zsidó tudományokkal. V. Alfonzo kincstárnoka és megbizott embere volt; ennek halála után (1481) Toledóba kellett menekülnie, hol egy ideig szegényes viszonyok közt, később mint királyi adóbérlő élt. A spanyol zsidók kiüzetése őt is hontalanná tette (1492). Nápolyban, Sziciliában, majd Korfuban és Monopolisban hiába keresett uj hazát. A bujdosónak hült tetemei csak Paduában találhatták az utolsó nyugalmat. Számos munkát irt, egyebek közt terjedelmes kommentárt Mózes öt könyvéhez és a prófétákhoz, melyekből több részlet latin fordításban is napvilágot látott. Filoz. művei: «Mefa oth Elohim,» (Isten műve) a teremtésről, melyben a világ örökkévalóságát tagadja. «Teschuboth», Maimonida More Nebuchim magyarázataira. Három fia közül a leghiresebb Jehuda Leone vagy Leo Hebroeus (1462-1520 után), kinek platonizáló Dialoghi di Amore (1501) c. művét sokat olvasták.
