Acélmetszet,
Acélmetszet, sík ábrázolásnak sokszorosítása acéllemez által. Charles Heath nevü angol találta föl 1820-ban. Angolországból csakhamar elterjedt egész Európában és a XIX. század első felében nagyon kedvelték, noha művészetileg soha sem tartották sokra. Az A. a következőképen készül: Az acéllemezt v. dúcot dekarbonizálják, azaz a benne levő szénrészeket eltávolítják, aminek következtében annyira meglágyul, hogy a rajzot sokkal könnyebb beléje vésni, mint a rézlemezbe. Egyébként a rajzot az acéllemezbe éppen úgy vésik be azzal a különbséggel, hogy a véső helyett a tűt ritkábban és kevesebb sikerrel használják. Miután a rajzot bevésték, a lemezt kémiai úton ismét megkeményítik. A bevésett rajzot ezután átviszik egy másik acéllemezre s pedig úgy, hogy egy szintén puhított acélból való hengert erős nyomással végig hengergetnek rajta. Ekként a lemezbe bevésett vonalak mélyedéseibe benyomódik a henger puhított acélja és fölszinén kiemelkedő vonalak képezik a rajzot. Ezután a hengert szintén megkeményítik és a rajta levő rajzot ismét puhított acéllemezre viszik át, melyet ezután közönséges eljárás szerint papirra lenyomnak. Az ábrázolást ekként számos példányban sokszorosíthatják; a tízezredik lenyomat semmiben sem különbözik az elsőtől. Ebben áll az A. előnye a rézmetszettel szemben, melylyel azonban művészeti tekintetben nem mérkőzhetik. Mióta föltalálták a galvanoplasztikát, melynek segélyével a metszett rézlemez után is készítenek dúcokat és mióta a rézlemezeket is acélozzák, az acélmetszet egészen fölöslegessé vált és idejét multa. L. Rézmetszet.
