Adonis,
Adonis, a görög mondában szépsége által híressé vált ifju. Regéje ez. Smyrna beleszeretett saját apjába, kit el is ámított. Kinyras, az apa azonban tizenkét nap multán fölismerte leányát s üldözőbe vette. A menekülő leányt az istenek mirrhafává változtatták, s e fának felrepedezett héjából született Adonis.
Adonis.
A felnövekedett pásztor ifjuba, kit Arés kedvelt, Aphrodité is beleszeret, mire Aresz az ifjat egy vadászaton vadkan alakjában halálosan megsebesíti. A haldokló Adonis véréből az anemóné virág sarjadzik elő. A vigasztalhatatlan Aphrodité esedezésére Zeus megengedte, hogy Adonis az évnek kétharmadát a felvilágon kedvesénél tölthesse. Tisztelete eredetileg a feniciai partvidéken és Ciprus szigetén, majd egész Görögországban, Macedóniában és Egyiptomban elterjedt. Ünnepeinek neve Adónia volt, melyeket évenkint egyszer tartottak meg. Egynapi örömünnep után A. faragott képét jajveszékelő nők, gyászének és fuvolaszó kiséretében a tengerbe szokták bocsátani. Ez ünnephez virágedényekben gyorsan növő, de gyorsan el is hervadó növényeket ültettek (képoi Adónidos) a tavasz korai tovatünésének jelképezéséül. Aművészet nem sokat foglalkozott Adonisszal. Az ábránkon bemutatott Adonis antik szobrot Capuában találták s Nápolyban őrzik. Többször előfordul Adonis alakja falfestményeken, vázákon, szarkofágokon stb. V. ö. Jahn: «Archaeol. Beiträge», Berlin, 1847; Brugsch: «Die Adonisklage u. das Linoslied», Berlin 1852; Mannhardt: «Antike Waldu. Feldkulte aus nordeurop. Überlieferung erläutert» Berlin 1877; Greve: «De Adonide », Lipcse 1877.
