Aktinomikózis
Aktinomikózis (gör.), marhadarakór,. sugárgomba-betegség. Buzogányfejalaku, központból sugárszerüleg kiágazó bunkókból álló gombafaj által okozott fertőző betegség, melyet embernél Langenbeck (1860), állatoknál Rivolta észlelt először. Eleinte kristályoknak tartották; élősdi természetüket először Bollinger bizonyitotta be. Embernél főleg a szájat és a garatot támadja meg, tályogokat képez, melyekben nagy mennyiségekben találhatók gombostűfejnyi, sárgás, kemény szemek. Ezek a gombatelepek. Ujabban mestérséges táptalajokon, agar-agar keveréken (lásd Bakteriumok) is sikerült őket tenyészteni. Az állatok közül a szarvasmarhánál észlelhető leggyakrabban ez a betegség; a fertőzés vagy a tüdőből vagy a bőrből, így nevezetesen az emlők sebzéseiből vagy a tejcsatornákból indul ki; a betegség későbbi szakában áttétel (metastasis) utján a bántalom a legkülönfélébb szervekre is átterjedhet. Marhánál a legtöbb esetben a felső és alsó állkapocs, valamint a nyelv képezik a bántalom székhelyét; az állcsontok ennek következtében tetemesen megduzzadnak, a nyelv pedig a benne fejlődő borsónyi, sőt egész diónyi daganatok miatt igen tömötté válik (= deszkanyelv); hasonló daganatok fejlődhetnek a garatban, gégében és fültőmirigyben. A daganatok az aktinomices körül fejlődő kötőszövet által képződnek, mely az állatokban sokkal tömegesebben fejlődik, mint az emberben. Ha a daganatok nagy terjedelmet értek el, hideg tályogokká lágyulhatnak. Áttétel utján fejlődő tüdő-A. miliáris gümőkórhoz lehet hasonló. Ezenkivül az A. lóban és sertésben találtatott, és pedig lónál a csontokban, állalatti mirigyben, állkapocsban, bordákban és a herélés után visszamaradt sipolyban. Sertésben az állcsontok garat, gége, tüdő, emlő, vese képezik az A. székhelyét. .A sertések izmaiban nem ritkán előfor dulf «Aktinomyces musculorum suis», melyet Duncken irt le először s amely az izomrostokban élősködik, majd elmeszesedik és az izomanyag darabos szétesésére vezet: úgy látszik; az aktinomices-hez csak hasonló, de vele nem azonos gomba V. ö. Illich, Beitrag zur Klinik d. Aktinomykose Bécs 1892).
