Alásfa,
Alásfa, ma ismeretlen növenytani szó, legelőször Melius Juhász «Herbarium»-a (12. l.) emliti, mint a szilfa (Ulmus) szinonimját. Utána a növénytani irók gyakran a szilfa után emlitik (Benkő, Veszelszki, Földi). Diószegi és Fazekas a Magyar Füvészkönyv 132. 1. eltérőleg a Ptelea-bokrot nevezik A.-nak, melynek a gyümölcse hasonlít ugyan a szilfa gyümölcséhez (kerek zászló gyümölcs), de máskülönben vele közelről nem rokon. Ugy látszik, Diószegi később maga is megbánta ezt az identifikálást, mert az «Orvosi Füvészkönyv» 363. l. az A: t sima szilfának nevezi, ami helyeselhető, mert az amerikai Ptelea a magyarság vidékén ritka ültetett bokor, vagy ott Diószegi idejében egyáltalában ismeretlen volt, azért jóravaló magyar nevet még máig sem kapott. Ritkán állásfának és állástartó fának is irják. Ez esetben ez a szó megszünik mint növénytani szó és épületfa neve lesz.
