Alberti,
Alberti, 1. A. Frigyes Ágost, német geologus, szül Stuttgartban 1795 szept. 4. megh. Heilbronnbán 1878-ban. Különösen a württembergi sóbányászat terén szerzett érdemeket; javította a sófőzési eljárásokat is. Munkái: «Die Gebirge des Königreichs Württemberg in besonderer Beziehung auf die Halurgie» (Stuttg. 1826); «Beitrag zu einer Monographie des Bunten Sandsteins, Muschelkalks und Keupers und die Verbindung dieser Gebilde zu einer Formation» (u. o. 1834) «Halurgische Geologie» (u. o. 1852, 2 kiad.); «Überblick über die Trias» (u. o. 1864).
2. A. Leone Battista, olasz művész, született Velencében 1404 február 18-án, megh. Rómában 1472., kiváló mint építesz, festő, költő, a régiségek alapos ismerője, filozofus, mechanikus (a büvös lámpa föltalálója) és zenész. Kortársai nagy műveltségéért «enciklopédikus» ember-nek mondották. «Philodoxios»., címü, latin nyelven megirt vigjátékát kezdetben antik műnek tartották. Festményeit a perspektiva teszi kiválókká. Az épitészetben az a főérdeme, hogy az antik építészetet s különösen a római stilt eredeti tisztaságában emelte érvény re, nem úgy mint kortársai, a korarenaissance művészei. Pap volt s a polgári és egyházjog doktora. Legnagyobb építészeti műve a San Andrea-templom Mantuában, a San Francesco-templom Riminiben és a Ruceliai-palota Firenzében. Nevezetes «De reaediflcatoria» cimű munkája (Firenze, 1185) és «De pictura» címü könyve, mely 1540-ben Bázelben jelent meg.
3. A. Zsófia, született Mödinger, irói nevén Verena Zsófia, német regényirónő, szül. Potsdamban 1826 aug. 5. Első műve «Else» (1856), melyet számos regény s novella, valamint ifjusági elbeszélés és fordítás (főleg angolból) követett. Legjobb novellái: «Photographien des Herzens» (1863, 3 köt.), «Aus allen Kreisen» (1872, 3 köt.) és «Altes und Neues» (1879).
