Alliaria
Alliaria Adans. (növ.), a keresztesek családjában, majd a Sisymbriummal, majd az Erysimummal egyesített, majd külön tárgyalt génusz. Termetére, vese- és szívalaku leveleire és fehérszinü virágaira nézve valóban mind a kettőtől nagyon eltérő, ezenfelül hosszában csikolt, hosszukás magva, az Erysimumtól pedig hengerded, nem 4-szögletü gyümölcse is megkülönbözteti. Egyetlen faja az Alliaria officinalis Andrzej. (Erysimum Alliaria L., Hesperis A. Lam., Sisymbrium All. Scop.) bokros helyeken, utak mentén közönséges fű. Levelét ujjunk közt dörzsölvén, foghagyma-szagot érezünk, néhol e helyett használják is. Füvét régebben orvosságnak használták, a tehén teje tőle hagymaszagu és ízü lesz azért hagymalapu-nak nevezhetjük. Melius «vad mezei foghagymá»-nak, Csapó « foghagymaszagu fű»-nek, Benkő hagymázfű-nek, hagymaszagu fű-nek irják. Magvából olaj sajtolható.
